Veps poetry in Hungarian

[Johanna Laakso]

Dear All,

forwarded (in Hungarian, below), an invitation to the presentation of a new
book of poetry in Veps and Hungarian: Kétszer harminchárom/Kahišti
koumekümne koume, by Nikolai Abramov, with Hungarian translations by Katalin
Nagy and Natalia Szőke-Bolotova.

Best
JL

-- 
Univ.-Prof. Dr. Johanna Laakso
Universität Wien, EVSL Abteilung Finno-Ugristik
Campus AAKH Spitalgasse 2-4 Hof 7
A-1090 Wien
johanna.laakso at univie.ac.at | http://homepage.univie.ac.at/Johanna.Laakso/
Tel. +43 1 4277 43019 | Fax +43 1 4277 9430

***
A Magyar Írószövetség és
a Finnugor Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezete
szeretettel meghívja Önt és barátait
Nikolai Abramov 
Kétszer harminchárom
Kahišti koumekümne koume
c. vepsze és magyar nyelvű verseskötetének bemutatójára.
Időpont: 2010. június 3. 17 óra
Helyszín: a Magyar Írószövetség Klubja (1062 Budapest, Bajza u. 18. I. em.)
 
Az est házigazdája 
L. Simon László költő, az Országgyűlés Kulturális- és Sajtóbizottságának
elnöke.
A beszélgetésben részt vesz:
Nagy Katalin, a kötet műfordítója, az Utószó írója
Szőke-Bolotova Natalia, a nyersfordítások készítője
Iancu Laura költő, az Előszó írója
 
Nikolai Abramov (1961) vepsze költő, műfordító, színész, újságíró és
fotográfus. Első verseskötete, a Koumekümne koume (Harminchárom – 1994,
Petroskoi) világirodalom-történeti jelentőségű, hiszen a vepsze irodalom
első írott, vepsze nyelvű verseskötete. Második kötete, a Kurgiden aig (A
darvak ideje – 1999, Petroskoi) a saját versein kívül műfordításait is
tartalmazza. (Például lefordította a perzsa Omar Khajjám, az indiai
Rabindranath Tagore, az orosz Puskin, Jeszenyij, Paszternák, Rubcov,
Jevtusenko verseit; Viszockij, a Beatles, a Queen együttes dalait és így
tovább. Harmadik kötete, a Pagiškam, vel’l’ – Поговорим, брат
(Beszélgessünk, barátom – 2005, Petroskoi) már kétnyelvű: egyrészt vepsze
nyelvű verseinek orosz fordítását, másrészt az eredendően oroszul írt
verseit tartalmazza. E három kötetből való válogatás a Budapesten megjelent
Kétszer harminchárom – Kahišti koumekümne koume c. kétnyelvű kötet (Finnugor
Népek Világkongresszusa Magyar Nemzeti Szervezete, 2010).
 
Költészetéről így ír Iancu Laura: „Nikolai Abramov soknyelvű környezetből
érkezik az irodalomba, ahová a költészeten túl nyelvet hoz, és ez a nyelv
nem a művészi önkifejezés nyelve, hanem a vepsze nyelv alfabetizációs
útjának az alapköve. Abromov írásba önti az élő nyelvet. Költészetében
láthatjuk, hogy a nyelvteremtés közege eredendően a költészet, hogy a
költészet teremti a nyelvet. A születő írás valamiképpen mindig élő marad, a
szavakat a gondolattársítások, a képek minduntalan a végtelenbe sodorják
vissza. Realisztikus líra, amolyan tájköltészet, ahol a természet nem
eszköz, hanem cél, és ahol „A hegycsúcsra csak kevesen jutnak”. Utoljára
Assisi Szent Ferenc tekintett így a teremtett világra: „Folyóm, hogyan
tudtál folyni nélkülem? / Erdőm, hogy tudtál nőni nélkülem?” Ebben a
költészetben számtalan folyó folyik, megszámlálhatatlan a darumadár és a
hal, a parton a berkenye és az áfonya, a nyírfaerdő, s az erdőben a medve, a
farkas, a jávorszarvas és a nyúl. És mégis, éppen ezért: messianisztikus
világ.” (Részlet a kötet Előszavából)
 
A költőről így vall Nagy Katalin: „Nikolai Amramov (…) verseit szeretettel
és fájdalommal fordítottam. (…) Szeretettel, mert a versei által
megszerettem az élet dzsungelében tévelygő, másnaposan botladozó, ereit
felvágni készülő, a városban fuldokló, zöld mesében járó-kelő, a darvak
nyelvén tudó, a fajdénekből erőt merítő, a nyírfák zöldszín kacsójára csókot
adó, szerelme mosolyában a szamóca báját felfedezni tudó,
önmagát-házát-otthonát szüntelenül kereső, Istent folyton hiányoló,
falufia-erdőfia-tófia-folyófia, tavaszifenyők-fivére, tavaszifajd-bátyja,
kakukkmadár-lánytestvére Kolja barátomat. Megszerettem, mert olyan világban
akar élni, amelyben adatik hegy-sír-víz-fa-élet-nyelv mindenkinek. Mert
hirdeti, hogy „a holnap a tegnapnál csak jobb lehet”. Mert szomjúhozza a
szeretetet. Mert vágyja a haranghangú ünnepeket és hétköznapokat. Mert
rongyos ruhában földön heverve sem téveszti szem elől a csillagok magasát.
Mert ismeri a tékozló fiú ethoszát. Mert érzi a templom méltóságát. Mert
érti a kereszt értelmét. Mert mércéje az Isten.” (Részlet a kötet
Utószavából)
 
 
. 




--
ura-list at helsinki.fi - list for Uralic linguistics and related disciplines
to (un)subscribe, send majordomo at helsinki.fi a message:
(un)subscribe ura-list my.own at email.address
Mirror archive: http://listserv.linguistlist.org/archives/ura-list.html